Csiliga Reni

2 hónapja nem posztoltam. Úgyhogy jöjjön egy fontos poszt😅

Te melyik életmód tényezőre esküszöl?

🙏🪴❤️❤️

A „kihúzni magunkat” kifejezés anatómiai értelemben nem egy katonás, teljesen kiegyenesített gerincet jelent, hanem a semleges gerinctartás aktív felvételét, ahol a fiziológiás nyaki lordózis, háti kifózis és ágyéki lordózis természetes ívei megmaradnak. A mozdulat lényege a gerinc megnyúlásának érzete, amelyet elsősorban a mély szegmentális stabilizátorok – a m. transversus abdominis és a m. multifidus – finom aktivációja hoz létre. Ilyenkor a medence enyhén neutrálisba rendeződik, elkerülve a túlzott anterior pelvic tiltet (fokozott ágyéki lordózist) és a kompenzált háti domborítást. A mellkas nem emelkedik túlzottan, hanem a bordakosár és a medence egymás fölé rendeződik, ami optimalizálja a gerincoszlop terhelésvonalát. Gyakorlatok során ez a tartás biztosítja, hogy a mozgás ne az ágyéki kompenzációból, hanem a megfelelő ízületi láncokból induljon. A „kihúzás” tehát nem külső erőltetés, hanem a törzs stabilizáló rendszere által létrehozott hosszanti tengely menti aktív stabilitás.

Az előrelépő és hátralépő kitörés biomechanikailag hasonló mozgásmintát követ, azonban az erőátvitel iránya és a terhelés eloszlása jelentősen eltér. Előre kitörésnél a mozgás gyorsabb előreirányú lendülettel indul, így nagyobb excentrikus terhelés kerül az első láb quadricepsére, különösen a rectus femorisra és a vastus medialisra. A térdízület nagyobb előremozdulása miatt az első láb térdre jutó nyíróereje is magasabb, ezért ez a variáció erősebben fejleszti a térd feletti kontrollt és a combfeszítők stabilitását. Magyarul térdfájósoknak nagyobb problémát tud okozni, ha a combfeszítő feszes. Hátra kitörésnél a mozdulat kontrolláltabb, a testsúly középen marad, így az első láb gluteus maximus és gluteus medius izmai kapnak nagyobb szerepet a csípő extenziójában és stabilizálásában. Ebben a verzióban a térdre ható erő kisebb, ezért kíméletesebb a térdízület számára, viszont jobban terheli a hátsó láncot (gluteus–hamstring tengely). Magyarul farizom dominánsabb a gyakszi.

❤️

Viccet félretéve, ez is egy jó opció.:D de a düh, harag megélése nélküli spiri nyugi, racionalizálás, megbocsájtás, “zen és végtelen béke állapota” valójában sokszor az érzelmek elfojtása és spirituális bypass. Persze nem kell ehhez szétütni feltétlen valamit, de az érzelmeidet jó validálni. Amit ajánlok mindenkinek – és ezt teljesen komolyan írom, annak ellenére, ami itt történik, és hogy társadalmilag tudom, hogy vicces 😅🤣 – hogy a pszichológia, kognitív terápiák mellett egyszerűen muszáj a rejtett agressziót, érzéseket testi szintre hozni. Az idegrendszer nem fejlődött annyira gyorsan evolúciósan, ugyanazok az ősemberek vagyunk, akik harccal, üvöltéssel adták ki a feszültséget. Csak a mai embernek már egyet káromkodni sem lehet munkahelyen, nemhogy üvölteni. És persze vannak légzőgyakorlatok stb., de próbáljátok ki egyszer 20 percig ütni egy bottal egy párnát, vagy egy hegy tetején transzban üvölteni. Vagy teljes kontrollvesztettségben táncolni úgy, hogy nem az számít, hogyan nézel ki, hanem hogy teljesen önazonos vagy. Amire rájöttem, hogy ez a finomkodás az, ami valójában sokszor szétszedi az idegrendszerünket. A régi, természeti népek sokkal önazonosabbak voltak – sokkal jobban folyt rajtuk keresztül a stressz, az agresszió, az érzelem. Volt medre megélni – nem kellett mindenre címkéket aggatni, hogy ez ciki, gáz, nem nőnek való stb.

Napjaim a hegyen, távol a civilizációtól…=boldogság🤣🙏🌿❤️

Neked van ilyen ember az életedben?❤️

Egyszer orra is estem🤣

Azért nem, mert a testem nem egy gép. Nem egy rongybaba.Nem egy olyan dolog amit csak úgy átszabatnék, felvágnék, bántanék.Mert habár a közösségi médiában, a fitnesz iparban a szilikon olyan lett,mint egy rutinműtét, egy átlagos futószalag dolog, nem tartom normálisnak csak esztétikai okokból megnagyobbítani a mellemet.Más az,ha valakinek mellrákja volt, más ha nagyon nagy eltérések vannak és szörnyen zavarja az illetőt. De csak mert a társadalom átlagos nézete azt vallja, hogy egy nőt a mellmérete határozza meg….Mondjuk úgy,hogy szerintem egy teljesen szélsőséges nézet. És a nagyobbik baj, hogy nem gyakran látom azt, hogy ennek hangot adnànk.Ahogy a lézeres szőrtelenítéssel is volt egy szörnyű tapasztalatom, minden műtét rejt magában kockázatokat.Tudjátok hány vendéggel találkoztam az elmúlt években mellműtét utáni gyulladásokkal,antibiotikum kúrákkal,gennyes fertőzésekkel? Persze biztos orvos függő. De miért szükségszerű ez? Van egy emberi test, elaltatják, felvágjàk, csöveket dugnak belé. Benyomnak egy műanyag darabot a szövetek közé. Annyira elkeserítően beteg, hogy ez ma egy általános és elfogadott dolog lett. Évekig határon táncoltam, hogy megműttetném a mellem, egy hülye mondat miatt. De rájöttem, hogy soha nem csináltatnám meg a mellem csak azért, hogy nagyobb legyen. Csak azért mert társadalmilag “jobban néznék ki”. Elég volt egy 6centis vágás a lábamból a bőrrák meg lézeres szőrtelenítés miatt, nincs az a pénz vagy külalaki tényező amiért önként felvágatnám a testem. Amúgy is őszintén kivagyok az olyanokon, hogy a vékony nőnek bárki azt sugallja, hogy kicsi a melle. Teljesen nonszensz az, hogy hatalmas melle legyen, alkatilag nem is feltétlen átlagos, csak belénk verve társadalmilag ez a tökéletesen nagy/ kerek/ bármilyen mell kérdés. Ettől függetlenül abszolút meg tudom érteni, ha valaki emellett dönt, mert 10évbe telt nekem is elfogadni magam, tudom mennyi bántás vagy önbizalomhiány érhet egy nőt “kis” mellekkel. Szóval a posztom nem lenézése ezeknek a nőknek, sőt… teljesen együttérzek velük sajnos. Viszont fel kell emelnem a hangom ennek az ellenkezőjére, hogy igenis el lehet magunkat fogadni úgy ahogy vagyunk, és nem csak a kés erre a megoldás!

A fő szabály közösségi médiában: amit gondolsz rólam, az valójában nem én vagyok. Amit gondolsz rólam, az valójában Te vagy.🤭😇

Nincs az a számítógépes játék vagy szimulátor, piálás, drog, ami felülmúlná a valós jelenlétet. Annyi a depressziós, dopaminfüggő ember… de közben elfelejtjük, hogy az igazi jelenlét a gondolkodás, agyalás és szorongás mentes tiszta pillanatban megélhető és felszabadít minket az elménk börtönéből. Meditálni nem csak csendben üres szobában , lótuszülésben lehet- hanem ki lehet tágítani ezt a tudatállapotot egy séta vagy bármilyen hétköznapi tevékenység során. Hiszen ebben lecsendesedik az elme, és ami marad: a Létezés élménye.

Ne becsüljétek le az óceán erejét lécci, csak a Kanári szigeteken tavaly 72 vízbe fulladás eset volt!!

😅😅